1. fejezet.

Véres Dögcédulák

1. fejezet

A tréfákért büntetés jár

Ez az első nap a katonai táborba, most érkeznek meg az újoncók a régiekkel együtt.
A kocsik sorban állnak egymás után, leginkább, csak kirakják a fiatalokat és már száguldanak is haza felé. Általában a családnak ez megkönnyebülés, hogy a gyermekeik elhagyják az otthonukat. Hiszen ezek a fiatalkorúak zűrősek, kezelhetetlenek, de találhatók itt félénkek, önbizalom hiányosak is. Nem a tulajdonságaik vagy a jellemük  miatt, jelentkeztek ide, hanem egy fontos cél miatt. Felakarnak készülni, bármien harcra, háborúra, hogy védjék a hazájukat, megóvják az itt élőket.. Ez az ő élet céljuk, ezért vannak a BradmingStone Katonai Táborban.



- Üdvözlöm a újakat! - állt nyíl egyenesen a fiatalokból álló tömeg előtt a fő parancsnok. - Most elfogom mondani számotokra a szabályokat.. a legeslegfontosabbakat.. itt ÉN parancsolok! Nem lesztek nyámnyila kölykök! Nem lesz sírás, rivás.. Innen csak erős katona ként fogtok haza menni.. Rengeteget kell tanulnotok és nem lesz könnyű, de aki nem birja az majd valahogy meg edzsődik... - mondta mogorván és érzelem mentesen, miiközben az előtte sorakozó katona jelölteket szemlélte - Meg fogjátok tanulni a fegyelmet, a bajtársiasságot, a bátorságot és ezekkel együtt igazán erősek lesztek, akikre büszke lesz majd az egész világ. - húzta ki magát még jobban. - Most pedig mindenki azonnal menjen a helyére az elosztott csapatokban.. a parancsnokaitok elmondják a további dolgokat. - háta mögé rakta összekulcsolva a kezeit, majd hátatfordítva a gyerek hadnak.. lelépett.


Kisebb csoportokban minden fiatalt elvitt egy-egy parancsnok a szállás helyére. Ahol elmondták nekik a teendőket..


- Mindenki szabadon kiválaszthat magának egy alvó helyett ezt én fogom megszabni. Hajrá! De a csapatok már megvannak. Ti lesztek az én csapatom, nektek én parancsolok. Aki megszegi a szavamat higyje el, hogy nem fog jól járni. - mondta a parancsnok a 37-es házban.
- Mért is fogadjunk szót egy kb.' velünk egy idős parancsnoknak aki még hozzá nő? - kérdezte nevetve, kissé kigúnyolva az egyik újonc fiú, Jonh.
- Izmos vagy és bátor, de vajon férfi is? - csapott kis botjával 'tökre pontosan' a parancsnok, Elena. - Mint mondtam. nektek Én parancsolok és, ha kell bármilyen módszert bevetek ez ellen, hogy megtanuljatok.. némi fegyelmet és teljesítsétek a feletettek állók parancsait. Értettétek? - kérdezte ordítva.
A szobában lévők csak bólogattak, meg se mertek szólalni az előző eset után. Elena arcán megjelent egy kisebb elégedett mosoly.
- Holnap 5 kor kelés van.. aki nem kell fel az nap este ő mosogat. Csak úgy halkan megjegyzem.. több mint 500 ember van a táborban. Szóval.. értve vagyok? - tette fel a kérdést, amire a válasz megint csak 'fejek válaszoltak'.
Elena sarkon fordult és kiment a kis házból, ami állt egy fürdőszobából egy wc-ből és egy hálótérségből.Körülbelül 7-10 ember volt egy kunyhóba. A házba fiúk és lányok is voltak egyaránt. Nem tették őket külön, mert 'ebben az életben' nem volt különbség tétel a két nem között. Itt mindenki ugyan azt a feladatot csinálta mint, bármelyikük ebbe a táborba.

Minden házban elmondták a mai és a holnapi dolgokat.
Ruhákon, kisebb emléktárgyakon, levépapírokon és borítékokon kívül nem nagyon hoztak magukkal semmit se. Ez egy teljesen más élet, amiről pár embernek fogalma sincs, hogy mibe vállalkozott...


- Kate már is alszol? - kérdezte nevetve Luke, az ágyba bújt lánytól.
- Sok alvásra van szükségem.. holnap kimerítő dolgokat fogunk csinálni, kell az energia. - jelentette ki kicsit félénken a 7-es házban lévő alvásra készülő kit katona.
- Jaj de nyámnyila vagy. - nevetett még mindig rajta a magas, barna hajú fiú. - Gyere.. táncolj nekünk valami szexy-t. - próbálta kihúzni az ágyból.
- Nem akarok! Hagyj békén.. - mondta kissé határozatlanul. Így is nehezen viselte, hogy ebben a házban ő az egyedüli nő.. mindenki más rajta kívül férfi. Még nem volt képes ezt feldolgozni és elfogadni.
- Jól van kis szende szűz.. - gúnyolódott Katen.
A lány sóhajtott egyet és visszadölt a párnájára. Lehunyta szemeit, és próbálta kizárni a külső zajokat. Nem kellett sok idő és elnyomta az álom. Talán nem volt olyan remek ötlet...
A fiúk lehúzták Kate nadrágját és fotózták a kis szendét, aki mit sem sejtve erről békésen aludt. James hozott magával egy kisebb, kevésbé (se) modern fényképező gépet. Életének ezt a szakaszát is megakarja örökíteni. Neki viszont egyáltalán nem tetszett ez a kis tréfa, de csak neki van az egész táborban fényképező gépe a legújabb barátai rávették őt. Hogy ha erről bárki tudomást szerezz akkor magukra vállalják a többiek, mert ez James gépe, egyértelmű, hogy nyomban ő lenne a hibás és biztos, hogy el is vennék tőle eme becses kis tárgyat.

                                                                                ....


Már hajnalodik is.. a legtöbb házban már mindenki békésen szunyókál,kivéve a 7-es szobában. Még mindig zajonganak. De már két valaki szuszog a takarója alatt, Kate és James. A többiek pedig buliznak, saját magukat dicsőítik, hogy végre itt vannak és ők lesznek a legjobbak. Ennek az esélye csekély, hisz 2 óra múlva kelés van. Már 3 órát ütött az óra és a kis társaságot még mindig nem zavarta, fogalmuk se volt hány óra lehet, egyáltalán nem volt egyiküknek se idő érzékük.
4 után eltették magukat az ágyba, fölöslegesen. Nem sokkal lefekvésük után, megszólaltak a felkelést jelző trombiták. Elsőnek az udvaron lehetett hallani őket, majd bementek minden házba, hogy felverjék a lusta katonákat.
Már a legtöbb újonc az ágya mellett nyújtozkodott, de mint mindig, most is vannak kivételek és ez egyértelmű, hogy az esti bulizosok azok. Még mindig duruzsoltak. Kate és James próbálta őket felkelteni, de képtelenek voltak. A felettesük beérkezett a reggeli szemle miatt és megdöbbenve vette észre, hogy 2 ember van ébreb a többi mind az édesek álmát alussza. Jamestől megtudta, hogy hajnalban ünnepeltek, így jöhet a méltó bűntetés. Reggeli jéghideg vízzel való keltés. Mindenkire lócsoltak egy jó nagy vödörrel, hogy biztosan kiugorjanak az ágyból. Ez sikerült is. Mintha ágyúból lőtték volna őket ki, úgy repültek ki az alvó helyükről. Kaptak még egy büntetést, ők kapták meg az esti mosogatást.

Hajnali tornával kezdtek a fiatalok. Egy kis bemelegítés képpen 30 kör futás a tábor körül. Mivel még alig ismerte egymást a társaság így nem nagyon ment a tracs parti...
- Megint mit csinálsz? Hagyj békén! - kiáltott fel egy lány a sorból, majd pofon vágta a mögötte lévő fiút, Luke volt az. A lány seggéről és melleiről beszélt neki.
- Hé..hé! Ti meg mit csináltok? - lépett oda Elena. - Nem verekszünk.. nem így oldjuk meg egymást között a problémánkat.. együtt vagytok.. együtt kell dolgoznotok! - osztotta nekik az észt.
- Parancsnok! Kérem hallgasson meg.. tiszteletlenül beszélt velem.. perverzkedett... akadályozott a dolgomban! - érvelt a lány, Bella.
- Elfogadva. Maga, fiatal ember bajban van. Plusz 50kör futás, majd utána felkeres és megyünka főparancsnok elé. Megegyeztünk? - nézett a fiúra Elena.
- Igenis, hölgyem! - mondta sóhajtva Luke. Majd tovább futott. Most senkihez se szólt hozzá, így is elég bajban van. Elcsüggedt, hogy mit csinált és megbánta, de nem mert bocsánatot kérni attól, akit megsértett.


Lefutották a 30 kört és Luke most tartott a +20. körnél, még hátra volt 30, mikor oda ment hozzá Elena.
- Na gyere, megyünk a főparancsnokhoz! - szólt oda neki.
- Nem.. még van hátra 30 kör! - ordított oda Luke, lihegve és tovább futot.
- Bunkó és perverz, de még is becsületes.. remek srác lesz belőle. - mosolyodott el, majd visszament a parancsnokok házába.

- Parancsnok! Levél érkezett az apja számára! - rohant oda Elenához egy futár. Elvette a levelet.
- Köszönöm. - kinyította a levelet. - Hm.. JESSZUSOM! - olvasta, majd mikor végig olvasta, rohant az apjához.


- Uram! Mondanom kell valami fontosatt! - rohant be a szobába, aholo épp tárgyalás zajlott. Belenyomta édesapja kezébe a levelet, majd lihegve nézett körbe. A fő parancsnok szemei kikerekedtek mikor olvasta a levélben az írott sorokat...
- Nem lehet.. igaz...

To be continued